Néptáncosaim fellépése a Kulturális Seregszemlén
Mint említettem, a gyógypedagógiai pályám elején napközis nevelőként dolgoztam. Sokan azt gondolnák, hogy a napközis munka értéktelen, könnyű. De ez a valóságban nem így van. Nekem is ugyan úgy, mint az osztályfőnöknek, meg kellett ismernem a gyerekeket, azok családi hátterét, életkörülményeiket. A csoportom nagy része állami, és intézeti nevelt gyermekből állt, így még fontosabb, és alaposabb munka várt rám.
( Az állami nevelt gyerekek nem ismerték családjukat, végleges állami gondozásban voltak. Ok lehetett a szülő elhalálozása, vagy születésekor lemondott róla. Az intézeti nevelt gyerekek ismerték szüleiket, időnként találkozhattak is velük (látogatás, néhány napos szabadság a családdal), vagy is a szülők véglegesen nem mondtak le róluk. )
Tehát az én elsős csemetéim igényelték a szabadidő hasznos eltöltését. Természetesen első és legfontosabb feladatunk a házi feladatok elkészítése, megtanulása volt. Az osztálytanító gyógypedagógus minden nap elmondta, mit tanultak, mi a házi feladat, mit kell gyakorolni. Tájékoztatott mindenféle eseményről, ami a gyerekekkel kapcsolatos volt. (Nagyon fontos a pedagógusok közötti kommunikáció.)
Ebédeltetés idejére vettem át a csoportot. Ebéd után vagy udvari játék, vagy séta következett (rossz idő esetén, ha szabad volt a tornaterem, oda bemehettünk játszani, vagy a saját osztályteremben játszhattunk), majd kezdődött a délutáni tanulás. A fogyatékos gyerekek figyelme ebben az időszakban már nagyon szétszórt. Nehezen lehet elméleti anyag elsajátítására, gyakorlására irányítani. Az osztályfőnök tisztában volt a gyerekek képességeivel, adottságaival, így mérsékelte a házi feladatok mennyiségét. A tanulási időt úgy szerveztem, hogy egy-egy közismereti tárgy között legyen kicsi játék, mozgás. Ez jól bevált, a gyerekeknek nem volt unalmas és egyhangú a tanulás. A házi feladatok megoldását, és az elsajátítást minden gyereknél ellenőriztem, az elméleti anyagot kikérdeztem.
A tanulás utáni elfoglaltságok megszervezése iskolai szinten történt. Heti rendszerességgel működött rajz, kézműves, háztartási, sport, és tánc szakkör. A szakkörök célja a szabadidő hasznos és tartalmas eltöltése, a képességek fejlesztése, tehetséggondozás volt, tagjai állandóak voltak. A szakkörök népszerűek voltak a gyerekek körében. Lelkesen alkottak, barkácsoltak, készültek az ünnepségekre különféle produkciókkal. Én néptánc szakkört vezettem. A fenti képen látható, hogy vannak fiúk is a csoportban. A lányok táncoltak, a fiúk pedig énekeltek. A képen a kalapos fiú súlyos magatartászavarral küzdött. Minden pedagógusnak problémája volt vele. Ő lelkesen járt a néptánc szakkörre, de nem szeretett táncolni. Szép hangja volt, így örömmel beállítottam énekelni a táncosok mellé. Ez a fiú ezek után fegyelmezetten viselkedett a fellépéseink alkalmával. Ez azt bizonyította, hogy mindenkiben van valami jó, és a jó tulajdonságokra kell építeni.
Másik délutáni foglalkoztatási forma volt a klubnapközi. Célja volt, a gyerekek érdeklődésének felkeltése többféle tevékenység iránt, és jó szórakozást biztosítson számukra. Hetenként szerveztük, és a gyerekek abban a tevékenységben vehettek részt, amiben épp szerettek volna. Nem volt kötelező az állandó tagság. Volt kézimunkázás, játékos mozgás, filmvetítés, kreatív tevékenység (pl. játékeszköz készítés). Ezeket a délutánokat azért szerették a gyerekek, mert mindenki kipróbálhatta magát, megismerkedhettek új technikákkal, és a cél nem a hibátlan, magas színvonalú teljesítés, hanem a jó hangulat, és a vidám kikapcsolódás volt.
A többi, iskolai szinten szervezett programok nélküli napokon a nevelők egyéni programokat szerveztek. Az elsősökkel sokat kirándultunk a Tisza partra. Ott a gát oldalában játszhattak, gurulhattak, futkározhattak kedvükre. De ha a városban volt valami rendezvény, kiállítás, szívesen részt vettünk azokon is.
Napközis munkám nagyon hasznos volt számomra. Megismerkedtem az iskolai élet szokásaival, hagyományaival, az oktatás-nevelés folyamatával, az iskolás korú értelmi fogyatékos gyermekek egyéni sajátosságaival, új nevelési módszerekkel.
Következő bejegyzés:
http://martigyogypedagogus.blog.hu/2018/07/11/a_tanitas_gyonyorusege
