Elérkezett az idő. Október 15-től végre dolgozhatok régi munkahelyemen, mint óraadó. Aktív korom utolsó éveiben az óvodai csoport volt a birodalmam, de ide már nem kerülhettem vissza. Óráim a következőképpen alakultak: tehetséggondozás, technika 7. osztály, szakkör, és napközis foglalkozások.
Mindig szívem vágya volt az értelmileg akadályozott gyermekek tanítása, és most napköziben hozzájuk kerülhettem, és nagyon élvezem. 
A gyerekek  értelmi szintjének, képességeiknek, érzelmeik változásainak meg/kiismerése legalább két hetet vett igénybe. A csoportban négy Down szindrómás kisgyerek is van. Mindegyik más egyéniség, másképp, más módszerekkel közelítek hozzájuk úgy a tanulás, mint a játék terén. Velük kimondottan szeretek foglalkozni.
Tanulmányi munka idején egyszerre 3 csoporttal készítjük el a házi feladatokat, gyakorolunk. Ez idő alatt a gyógypedagógiai asszisztens az alsós gyerekekkel foglalkozik. Az azonos csoportos gyerekek képességei, teljesítményei között is nagy eltérések mutatkoznak, így az egyéni foglalkoztatás náluk is elsődleges. A gyógypedagógiai óvodai tapasztalataimból sok mindent alkalmazok a tanulás során (pl. ujjtorna, artikulációs gyakorlatok, mozgásos játékok). Ezen játékos gyakorlatok beiktatásával nem lesz fárasztó a házi feladatok elkészítése, és a figyelmüket is hosszabb ideig fenn tudom tartani. 
A kézműves szakkörön az iskola más, alsós osztályainak tanulóival is találkozok. Szívesen járnak szakkörre. Az aktualitás figyelembevételével mindig alkotunk valami szép dolgot. A gyermekek lelkesedése óriási ez iránt. A foglalkozásokon lehetőség nyílik volt ovisommal is találkozni. Ilyenkor egy óriási ölelés sosem maradhat el.

Karácsonyra a képen látható asztali díszt készítette el minden kisgyerek szakkörön

A 7. évfolyamos technika tanítása előtt elkészítettem az éves tanmenetet. Tanulásban akadályozott, viselkedészavaros, öntörvényű gyerekkel foglalkozok. Néha feladja a leckét, és nem hajlandó semmit sem csinálni. Ennek ismeretében az óráimat próbálom számára minél érdekesebbé tenni (több-kevesebb sikerrel). De az a biztató, hogy amikor jó a hangulata, akkor maximálisan teljesít.
Tehetséggondozás órák érdekesek a számomra. Beszélhetünk e tehetségekről egy olyan intézményben, ahol (tisztelet a kivételnek) az értelmileg akadályozott tanulók az értelmileg akadályozott státusz alsó határát épp, hogy elérik? Mindenesetre felvettem a kapcsolatot az osztályt tanító tanárokkal, és tájékozódtam a tanulók teljesítményét illetően. Elkeseredtem, de mivel meg kell oldanom a rám bízott feladatot, így hosszabb gondolkodás után a következőkre jutottam. A tanórai anyag mellett sok gyakorló feladattal élesítem tanítványaim látásmódját, helyreteszem a számukra érthetetlen dolgokat, és próbálom a kimagasló teljesítményű tanulók ismereteit még magasabb szintre emelni. Elértem azt, hogy már előre, és örömmel jelzik, hogy jönnének az órámra.

Munkám során azt vettem észre, hogy teljesen kiegyensúlyozottan végzem a dolgom. Nem aggódok, nincs stressz az életemben. Mint óraadó, mentesülök mindenféle plusz tehertől, amit az aktív pedagógusoknak manapság cipelniük kell. 
És elgondolkodtam azon, hogy milyen jó is lenne, ha minden pedagógus ilyen könnyedén végezhetné feladatait, mint most én. Pályám elején éreztem így magam. Akkoriban az igazgató ellenőrizte a munkánkat, órát látogatott, tanmenetet, naplóvezetést ellenőrzött. És mindenki maximálisan helyt állt a tanítás terén.
SZERETTÜNK TANÍTANI!