Az 1978-1986-os években (míg az óvónői pályán dolgoztam) az "Az óvodai nevelés programja" (ONP) című kiadvány volt az óvónők "imakönyve". Az ebben leírtak alapján vezettük a foglalkozásokat, figyeltük a korcsoportok, és a foglalkozási témakörök szerinti követelményszintet, hogy nevelésünkkel gyermekeink minél közelebb kerüljenek a szocialista embereszmény megvalósulásához. (Abban az időben Magyarország szocialista ország volt.)
A program tartalmazta az óvodai nevelés (természetesen szocialista) célját, feladatait, a nevelés területeit, és a foglalkozások témaköreit, anyagát, éves elosztását.

Az 1970-80-as évek foglalkozási témakörei a következők voltak:
- Környezetismeret
- Mese-vers
- Ábrázolás és kézimunka
- Testnevelés
- Matematika
- Ének-zene

Kiscsoportban minden foglalkozás kötetlen volt (matematika nem volt), kezdeményezésekkel próbálkoztunk. Középső, és nagycsoportban a Mese-vers foglalkozás kötetlen maradt, a többi mind kötelező volt.

Mindegyik foglalkozást szerettem valamiért. 

A környezetismerettel nagyon sok új információt nyújthattam. Sokat kísérleteztünk, jártuk a Tisza gát oldalát, figyeltük a növényeket, bogarakat, madarakat, ültettük a magvakat, mentünk olyan családhoz, ahol megnézhettük a házi állatokat. Nem is tudom mi lett volna, ha egy nagy város közepén lett volna az óvodánk, és nem lett volna lehetőség a sokféle kirándulásra, kimozdulásra, tapasztalásra. A gyerekek is hamar megkedvelték, és jó megfigyelők voltak. Az ismeretanyagot hamar visszaadták. Akkoriban jöttek divatba a feladatlapos ismétlő-rendszerező foglalkozások. Nagycsoportban már gyakran használtunk, természetesen saját kézzel elkészítve, és saját rajzzal sokszorosítva.

A mese-vers foglalkozások elvarázsolták a gyerekeket. Sokat beszélgettünk a témáról, a cselekményről. Sokat is szemléltettem a jobb megértés, és elképzelés érdekében. Gyakran játszottuk el a meséket a gyerekek örömére. A nagycsoportosok között már többen önállóan meséltek csoporttársaiknak. Nagyon szerettek szerepelni. Ilyenkor a jobb beleélés érdekében kaptak egy egy fejdíszt, eszközt a produkcióhoz.

Az ábrázolás és kézimunka foglalkozások még nem voltak ilyen sokszínűek, mint manapság. Kevesebb technikát ismertünk, és azokat alkalmaztuk. Ezek közé tartozott a rajzolás, színezés, ollóval vágás, mintázás (bolti gyurmával) festés, ragasztás, papírtépés, papírhajtogatás, varrás. A hozzávaló anyagokat, eszközöket az óvoda biztosította, a szülőktől nem kérhettünk semmit be. Bevallom nem voltunk elhalmozva mindennel, de takarékosan használtunk fel mindent, és ha hiányzott valami, a másik csoport kisegített. Rajzoláshoz a cégektől kapott, használt papírlapok jó célt szolgáltak. Temperát nem használtunk, mert nagyon drága volt. Szinte mindent vízfestékkel festettünk. 

Testnevelés foglalkozás óriási fegyelmet, és részemről óriási figyelmet igényelt. Már az első évben a nagy létszám miatt sok időt szenteltem a rendgyakorlatoknak, és a különféle állások, tartások elsajátítására. (előzőekben írtam, hogy 38 fős kiscsoporttal indultam)  Ezek nélkülözhetetlenek voltak a fegyelem megalapozásához. Másodsorban meg kellett szerettetnem a mozgást a gyerekekkel. Nagyon sok tornagyakorlatot  hangutánzással végeztünk (pl. bim-bam, tik-tak, szélfújás,), és ez tetszett a gyerekeknek. Na jó, néha el is bohóckodták, de csakis azért, mert örömet okozott nekik. A főgyakorlatok néha nehéznek bizonyultak még nekem is. Minden óvoda rendelkezett egy úgynevezett Greiswald fallal. Ez elemekből összeszerelhető tornaállvány volt. Az ONP követelményrendszere előírta az ezen végzendő gyakorlatokat. Egyik ilyen volt a "lajhármászás", amit egy óvónő ezen nem tudott bemutatni, és mindenképp egy ügyesebb kisgyerekkel kellett bemutattatni a technikát. Nagy figyelmet igényelt a részemről, hogy vigyázzak az állványon tornázó gyerekre, és közben a többi gyermek sem okozzon rendbontást. Gyakran kimerítő volt. De azok a foglalkozások voltak a legérdekesebbek, amikor akadálypályát építettem, és a gyerekek 3 csoportban forgószínpad szerűen végezhették a gyakorlatokat. Hozzáteszem, hogy nem volt tornatermünk, és minden foglalkozás előtt óriási tereprendezést végeztünk, hogy legyen bőven hely a mozgáshoz (asztalok egymásra borítva a fal mellé, székek elébük téve, hogy azon tudjanak átöltözni, a szőnyeg feltekerve stb.) Minden nap mozogtak valamennyit. Hetente egyszer volt testnevelés foglalkozás, a többi napokon "mindennapos testnevelés", ami 5-10 perces frissítő torna volt. Még a délutáni alvás után is tornáztunk egy kicsit. 

Nagy kedvencem volt a matematika. Nagyon sok játékeszközt használtunk a gyerekekkel. Rakosgattak, számoltak, összehasonlítottak. Séták alkalmával terméseket gyűjtöttünk, amiket szintén eszközként használtunk fel a foglalkozásokon. Volt központilag kiadott MINIMAT eszközkészletünk, ami sokféle apró figurát, síkidomot, korongokat, pálcikákat, stb. tartalmazott. Ezek jó célt szolgáltak az egyéni foglalkoztatáshoz. Minden gyerek nagy örömmel rakosgatott, számolt, nem is vették észre, hogy komoly matematikai feladatokat oldanak meg. 

A furulya nélkülözhetetlen eszközöm volt

 A leghangulatosabbak az ének-zene foglalkozások voltak.  Minden gyereket énekkel, és zenéléssel lehet motiválni. Szinte kívánja, hogy a kezébe vehessen valami zajkeltő eszközt, amivel "zenélhet". Az én zeneszerszámom a furulya volt. Szinte minden foglalkozáson használtam dallamfelismerésre, az új dal bemutatására, vagy épp a zenehallgatási anyag bemutatására (zenei élmény nyújtására). A gyerekek használhattak dobot, cintányért, triangulumot, ritmusbotokat. 
Nagyon sokat énekeltünk, mondókáztunk a gyerekekkel. Gyakran holt időben is énekeltünk, kívánságuk szerint. Természetesen a dalokat, mondókákat mindig mozgással kísértük. Sok körjátékkal ismerkedtek meg, amelyeket a tanévzáró ünnepségen el is játszottunk.

Ezek az emlékeim idéződtek fel bennem a múltból, az óvodai foglalkozások vezetéséről, a gyerekek érdeklődő, vidám, kíváncsi, és örömteli tekintetéről. Még ennyi év után is boldogsággal tölt el az a tudat, hogy én alapozhattam meg képességeiket,  engedtem kibontakozni személyiségüket,  én indíthattam el őket a tanulás útján. 

 Következő bejegyzés:

http://martigyogypedagogus.blog.hu/2018/07/11/ovodabol_iskolaba_918