Szabadon választott játéktevékenység

Az óvodás gyermekek életében "régen" is fontos szerepet töltött be a játék. A 80-as években is megkülönböztettünk szabadon választott játéktevékenységet, és játékkezdeményezést. 
A szabadon választott játéktevékenység főleg reggel, a gyülekezési idő alatt, vagy a napi foglalkozások után valósult meg. Ilyenkor a gyermek kiválaszthatta azt a játékeszközt, amivel szeretne játszani a csoport kínálta lehetőségekből. Ha megtetszett több gyereknek is a játék, akkor már együtt folytatták azt, vagy is közös játékot játszottak.
A játékkezdeményezés legtöbbször már kapcsolódott a napi foglalkozások anyagához. Az óvónő felkeltette a gyermekek figyelmét a játék iránt, és az adott játékkal hozta kapcsolatba a foglalkozás anyagát. 
Új eszközök, technikák bemutatásával, kipróbálásával próbáltuk érdeklődésüket a játékra terelni. Vigyázni kellett arra, hogy ne legyen erőltetett, meg kellett hagyni az önkéntes részvételt. 

Eltöprengtem azon, hogy hogyan is indítsam el nevelői munkámat a 38 kiscsoportossal. A JÁTÉK-ból (igen, a nagybetűs JÁTÉK-ból) indultam el. A reggeli játékidő nem arról szólt, hogy a gyerekeket csak szabadjára engedem, és majd elfoglalják valamivel magukat. Természetesen azt is figyelembe vettem, hogy melyik gyereknek mi az érdeklődési köre. Abban az időben kiemelt feladatomnak tekintettem a játék kezdeményezést, és fejlesztést. Elterveztem egy játékot pl. babaszobai játék, odamentem egy csoporthoz, akik hasonló tevékenységet végeztek,  pl. babákat fogtak a kezükben. Finoman bekapcsolódtam a játékukba úgy, hogy ne én legyek az irányító. Néha elővettem egy egy új eszközt pl. pelenkát, vagy játék cumisüveget a babáknak a játék továbbfejlesztéséhez. Bemutattam a használatát, és a gyerekek folytatták önállóan a már "fejlesztett" játékot. Még altatót is énekeltünk, vagy elvittük a babákat "sétálni" (egy körre a terembe) babakocsikkal. Ezzel már megalapoztam, és egy picit fejlesztettem a "szerepjátékot".

A kiscsoportosok között nagyon sokan végeztek "gyakorló játékot". Erre figyelnem kellett, hogy ez ne tartson túl sokáig, és ne legyen egyhangú. Ebbe is bele kellett csempészni valamit, hogy ne váljon céltalanná. Egy autó kerekeinek pörgetése, vagy egy autó ide-oda tologatása céltalannak tűnik, de a gyermek számára nagy jelentőséggel bír, mert örömet okoz neki a mozgás végrehajtása, és közben gyakorolja az adott mozdulatokat. Ötletként feldobtam, hogy ő legyen az autószerelő. Én , és/vagy egy másik kisgyerek viszi hozzá az autókat, hogy nézze át, jól működnek-e a kerekei, és jól gurul-e az asztalon. Ezt szívesen fogadták a kisfiúk, mert érezték, hogy fontos feladatot bíztam rájuk, és így fejlődött az önbecsülésük is. Javasoltam, hogy építsünk utat az autóknak. Itt már belépett az "építő játék".

Az "építő játéknak, és a konstrukciós játéknak"  nagy jelentősége van az óvodás korban. Ezekben fejlődik legjobban a gyermekek alkotó képzelete. Sok eszköz szükséges ahhoz, hogy ez megvalósuljon.  Ma már (és régen is) minden óvoda rendelkezik megfelelő mennyiségű építő, és konstrukciós játékeszközzel. Nagyon fontos feladatom volt, hogy megmutassam a gyerekeknek, hogyan lehet az eszközöket összekapcsolni, összeépíteni, egyszerűen játszani velük. A többi már a fantáziájukra volt bízva. Mindig figyelemmel kísértem, mert ha csak céltalanul építgettek, akkor gyakorló játékká alakult a tevékenység. Volt, amikor egy egy formát megfelelő irányba illesztettem, így hasonlított valamihez, megneveztem azt, és örömmel folytatta a kisgyerek az alkotást. Legközelebb már tudatosan épített: megtörtént a játék fejlesztése.

A "szabályjátékokhoz" már megfelelő értelmi fejlettség szükséges. De igyekeztem minél hamarabb bevezetni, és megszoktatni a gyerekekkel, hisz szabályok között élünk. A beszoktatásuk alatt is már szabályokkal találkoztak. Alkalmazkodniuk kellett a napirendhez, a helyhez, egymáshoz. Meg kellett tanulniuk mit szabad, és mit nem. 
Gyakran volt az ebéd előtti kézmosás és az ebéd tálalása között holt időnk. Akkor próbáltunk egyszerű, értelemfejlesztő szabályjátékokat játszani, mint "Ki van a takaró alatt?", vagy "Adj egy hangot kismadár". Később bevezettem a mozgásos szabályjátékokat, amik nagyobb koncentrációt igényeltek. A gyerekek egyre jobban törekedtek arra, hogy a szabályokat betartsák. Sőt, még egymást is figyelmeztették szabálytalanság esetén. És ez már nagy szó volt, mivel már kialakulóban volt szabálytudatuk. 

Játékkezdeményezés - Takarítás

Nagy jelentőséget tulajdonítottam a bábjátéknak. A báb egy játékeszköz, amely varázserővel bír. A gyerekek bebújhattak a bábfigura bőrébe, azonosulhattak vele, bátrakká, erősekké váltak általa. Játékidőben mindig elérhető helyen voltak a bábfigurák, és asztal, terítő segítségével rögtönöztünk bábparavánt. Voltak gyerekek, akik szívesen ültek nézőközönségként. 
A bábfigurákat gyakran alkalmaztam a foglalkozások kezdeményezéséhez. Nincs olyan gyerek, aki ne örülne annak, ha egy játék megszólítja, beszél hozzá, vagy megsimogatja a fejét. Az ilyen kezdeményezés mindig sikeres volt. 

Összegezve: a játék egy csodálatos, nélkülözhetetlen tevékenység a gyermekek fejlődésében. Hatással van érzékelésükre, figyelmükre, emlékezetükre, képzeletükre, gondolkodásukra, egy szóval egész személyiségükre.

Következő bejegyzés:

http://martigyogypedagogus.blog.hu/2018/07/11/onp_avagy_szocialista_embereszmeny