(Zolikának én voltam a kedvence, és Ő is nekem)

A Batsányi János Gimnázium adott helyet az óvónői szakképzésnek. Első évfolyamunk 38 fővel indult, mivel akkoriban nagy volt az óvónő hiány, és sok volt a kisgyerek. Szaktantárgyakat tanultunk már az első évfolyamtól. Több tantárgyból nem volt könyvünk, ezért egész órán körmöltünk, hogy legyen jegyzetünk a tanuláshoz. (Megjegyzem, akkor csúnyult el az írásom). Megtanultunk a foglalkozásokra felkészülni, vázlatokat, tervezeteket írni. Ezt Felföldi Jánosné Ica néni nagyon szigorúan vette, a mai napig kapásból megírok bármilyen foglalkozáshoz egy részletes tervezetet. Volt, mikor hármat is kellett írni. Akkor ezek elkészítésére a késő esti órákban került sor a napi lecke megtanulása után. és gyakran még el kellett készíteni a foglalkozások szemléltető eszközeit is. Tehát sokat éjszakáztunk.

Gyakorlatra a város egyik kijelölt óvodájába jártunk. A Templom Utcai Óvoda volt a gyakorló óvoda. Voltak csoportos hospitálásaink (három csoportba osztottak bennünket), és mellette egyéni is. Aki egyéni hospitáláson volt 2-3 nap (igazoltan volt távol az iskolából), az az iskolai tananyagot köteles volt pótolni. Nem volt kifogás egy egy váratlan dolgozatírás kapcsán sem. 
Az ovis gyerekekkel hamar összebarátkoztunk, szívesen voltunk velük. Részt vettünk a mindennapi életükben, rendezvényeiken.

Már alig vártuk, hogy mehessünk gyakorlatra. Szinte mindegyikünket kiszemelt egy egy kisgyerek, aki valamiért vonzódott hozzánk. Sokat játszottunk velük, és egyre több foglalkozást vezettünk. Ezek által nagy gyakorlatra tettünk szert. A csoportvezető óvónő, és a bíráló csoporttársunk elemezték, segítő szándékkal értékelték foglalkozásainkat. A négy év alatt kellőképpen felkészültünk az óvónői pályára úgy elméletben, mint gyakorlatban egyaránt, erős képzésben volt részünk.

A szakközépiskolai érettségi után alig vártam, hogy munkába állhassak.

Következő bejegyzés:

http://martigyogypedagogus.blog.hu/2018/07/11/dolgozo_no_lettem