Beszélgető kör rongylabdával

Előzőleg már említettem, hogy amikor visszakerültem a gyógypedagógiai óvodai csoportba, örültem a feladatnak, de az első napokban nagyon meglepődtem. Egy olyan csoporttal álltam szembe, ahol csak ritkán voltak kötött foglalkozások, a gyerekek elevenek, szétszórtak voltak, nem tudtak játszani, nem volt rendszer az életükben. Az első időszakban megfigyeltem őket, ki milyen játékot szeret, hogyan kommunikál, tud-e beszélni, hogyan reagál a konfliktushelyzetben, stb. Tapasztalataim a következők voltak: a gyerekek fele nem tudott beszélni, nem kommunikált, önálló, elmélyült játékra képtelenek voltak, figyelmük rövid ideig, vagy egyáltalán nem volt leköthető, nem volt szabálytudatuk, gyakran előfordultak agresszív megnyilvánulások egymás irányában.

Első lépésben az adott napirendet egy kicsit átreformáltam. Az intézményi napirendbe, az órarend szerint nem kapott helyet a szabadon választott játék idő. Mivel az óvodásoknak nem kellett szigorúan igazodni a reggel 8 órai gyülekezéshez, így a gyülekezési időt fél - háromnegyed 9-ig a játéknak szenteltük. A gyerekeket meg kellett tanítanom játszani, így mindent az alapoktól kezdtem. Az egyes asztali játékok használatát, a játék lehetőségeit meg kellett ismertetni a gyerekekkel. Ezzel már el is kezdődött a figyelem, fantázia, szem-kéz koordináció, finommotorika fejlesztése. Sokat játszottunk együtt, és a játék folyamatát mindig magasabb szintre emeltem. Kedvenccé vált a Puzzle kirakók minden fajtája. (először csak a 3-4 darabossal próbálkoztunk, később már előkerültek a 9-15-20 darabosak is)
A napirendben ezt követte a mindennapos beszélgető kör, és a speciális fejlesztések.

Beszélgető kör

Célom az volt, hogy valamilyen kommunikációra, beszédre ösztönözzem a gyerekeket, és hogy figyeljenek egymásra, hallgassák meg egymást türelemmel. A szőnyegen körben, törökülésben ültünk. Segítőim (a gyógypedagógiai asszisztens és a dajka) mindig a legproblémásabb gyerekek mögött ültek, vagy ölbe vették őket. Az ölbe vétel megnyugtató volt a túlmozgásos, hiperaktív gyerekeknek. Volt egy rongylabdám, és akinek dobtam, az beszélhetett. A labda a beszélgetés végéig nála volt. Beszéd közben gyűrögette, nyomkodta, ezzel vezette le a feszültségét, izgalmát. 

Beszédtémák:
- saját jel (később társak neve, jele)
- saját név - minden alkalommal ugyanazzal a dallammal elénekeltük a gyermekek nevét, és közben egyenletes tapssal kísértük (ezt nagyon szerették a gyerekek, és fenntartotta a figyelmet, az érdeklődést)
(később kibővült a személyes adatokkal: pl. szülők neve, lakcím, születés helye)
- reggel kivel, és mivel érkezett óvodába
- otthoni tevékenység (pl. étkezés, játék, mesenézés)
- egyéni élmények 

Felvetődhet bennetek a kérdés, hogy mit kezdtem a nem beszélő gyerekekkel. Először is, nekik is dobtam a labdát. Ezeknek a gyerekeknek a nevét is mindig elénekeltük közösen és ez már örömet váltott ki belőlük. Ilyenkor ők is tapsoltak az éneklés alatt. Majd egyszerű kérdéseket intéztem hozzájuk: pl. Ki hozott oviba? Anya? Apa? Mivel jöttél? Busszal? Autóval? Mi a jeled? Maci? Alma? Erre a gyermek egy bólintással reagált, így megindult közöttünk a kommunikáció.

A beszélő gyerekek igencsak válaszoltak a kérdéseimre. A tanév végére már megmondták szüleik, testvéreik nevét, lakcímüket, és születési helyüket. Arra ösztönöztem őket, hogy a kérdéseimre egész mondatokkal válaszoljanak.

A rendszeres beszélgető kör hatására a gyerekeknél megindult a kommunikáció, egyre szívesebben beszéltek.  A nevük eléneklésével jó hangulatot teremtettünk, és még a ritmusérzékük is fejlődött.. Sikerélményhez jutottak azzal, hogy helyesen mondták a személyes adataikat, és ezért dicséretet kaptak. Figyeltek egymásra, türelemmel kivárták sorukat. Egy egy esemény elmesélésénél az ügyesebb gyerekek még kérdést is intéztek társaikhoz. A  rendszeres beszélgető kört javaslom minden óvodai csoportnak, nem csak  a gyógypedagógiai ovinak. Óriási fejlesztő hatása van.

Következő bejegyzés:

https://martigyogypedagogus.blog.hu/2018/07/22/specialis_fejlesztesek_367